|
|
|
|
magyar hazám!
És mégis fázik, éhezik
rengeteg család.
Van ki éhbérért dolgozik
sínylődik bután
és mégis tűri szótlanul
a ráterhelt igát.
Más felhalmoz minden földi jót
kincset, palotát
s földbe tiporja nemzetünk
ősi szent jogát.
Mit érsz az elhabzsolt javakkal
ha átok száll reá?
Eltiprod, porba súj |
2021-01-22 19:00:33 |
|
|
|
|
P. TÓTH IRÉN VERSEI Önéletraj P |
2020-10-30 19:00:42 |
|
|
|
|
|
égve...
Gitárpengés pezsdít, lágyan becézgetve,
forró csókod hevít, ajkam követelve!
Egyszerre zuhan ránk a menny hófehér ködje,
s együtt szállunk alá a pokol emésztő tüzébe.
Miként elhal a csobbanás a vízesés végén,
úgy csitulsz bennem Te - A dübörgő szenvedély.
Zene lopódzott csöndes magányomba...
...régóta várt hangok csilingelve sz |
2020-10-08 21:30:48 |
|
|
|
|
1877. november 22-én született a Szilágy megyei Érdmindszenten. Tóth Árpád írta róla, hogy
óriáscsillagként tűnt fel a magyar költészet égboltján, fényességével elhalványítva a messziségben megbújó, ámde a nálánál semmivel sem kisebb csillagokat. |
2020-09-15 20:00:23 |
|
|
|
|
|
GYÖRGY VERSEIALTATÓA kertben lassan elhal a madárdal,
Csak néhány vad éji hegedűs zenél
Itt-ott fortissimó szerelmi dalt nekünk,
Miközben álomölelésem tart karomban
Téged.
Álmodd álmomat és képze |
2020-05-17 20:00:27 |
|
|
|
|
kereszt:
A becsületrend - tedd a szívemre,
Azután puskám' jobbomba helyezd,
És kösd fel a kardot övemre.
Így akarok feküdni a földben,
Mint őr, kinek ajkán elhal a hang -
Ámde az ágyúk hangja ha dörren,
S lovak dobogását ha hallom alant -
S átugrat a császár sírom tetején,
S kard zörren, villan sok hő |
2020-03-14 21:30:05 |
|
|
|
|
el
Várt halálomat.
Mert fájdalmam
Többre, többre nő,
És nyúgalmam
Senkitől se jő.
Lilla is midőn eszembe
Ötlik, elhalok
S újra felfakadt sebembe
Szinte meghalok.
Csendes este! ah, ne hozd el
Még halálomat,
Kérlek, óh, ne balzsamozd el
Gyenge kínomat.
|
2020-03-03 22:30:24 |
|
|
|
|
törődne véled,
A büszke, boldog, diadalmas élet!ELHALÓ DALRá-rágondolok tavaszomra.
Rég tovatűnt, semmi haszonra,
Véle az ábránd is oda, oda rég,
E szivárványszínű szappanbuborék.
Tündérpalotáka |
2020-02-27 22:00:51 |
|
|
|
|
még, az irgalmas sötétben,
elrejtve, hogy pirít a bosszúság s a szégyen,
Igérő titkokat kutatva ostobán,
Kapkodni lázasan egy tűnt igéd után,
Mormolni százszor egy rég elhalt párbeszédet,
enyhíteni egy szón, mely egyszer fájt tenéked
s leintve részegen a hűvös ész szavát,
neveddel verni fel a néma éjszakát! |
2020-02-14 16:45:58 |
|
|
|
|
csobogás,
öröklő folytatás -
mindenki ugyanazt,
mindenütt ugyanazt.
Szerelem? Semmiség,
pattanó buborék,
torpanó lendület,
lazuló feszület,
elhaló remegés,
gomolygó füstölés -
mindenki ugyanúgy,
mindenütt ugyanúgy.
|
2020-02-09 18:15:15 |
|
|
|
|
sírfüzért adhatnék csak neked;
Nyugodjál hát meg, szebb jövőt derít rád,
Hidd el, leány, bizonnyal végzeted.
Száz új remény, száz új tárgy lép elődbe,
S emlékem elhalványul közte majd,
De szent marad. Ah, adj kezet e frigyre,
S szelíd mosoly váltandja fel a jajt.
Nálam meg arcod, mint bús életemnek
Utolsó fényes képe megmarad, |
2019-08-31 18:00:16 |
|
|
|
|
iszapágyba!..."KIS FALUSI TEMETŐBEN... Kis falusi temetőben
Elhal a hang, minden néma,
Nincsen ottan semmi panasz
Oda járok néha-néha
Süppedt kereszt egy-egy dombon
Fonnyadt füzér, száraz rózsa,
Lehajló fűz rája borul |
2019-08-11 19:00:32 |
|
|
|
|
|
Üzenetek |
Meggyesi Éva, Tóth Irén, Lőrinczi, Hajas György, Szász Károly, Csokonai Vitéz Mihály, Vargha Gyula, Bonifert Ádám, Madách Imre, Guttmann Irén, TÓTH IRÉN VERSEI, Önéletraj, Tóth Árpád, GYÖRGY VERSEI, ELHALÓ DAL, FALUSI TEMETŐBEN, ráterhelt igát, elhabzsolt javakkal, menny hófehér, pokol emésztő, vízesés végén, dübörgő szenvedély, magyar költészet, messziségben megbújó, nálánál semmivel, kertben lassan, |
|
|
|